Megkésett húsvéti gondolatok

Nemrég voltam egy Cseh Tamás emlékesten, ahol Kátay Zoltán ( mai magyar énekmondó) adta elő lanton az ismert , illetve kevésbé ismert Cseh Tamás számokat. Volt köztük egy ének, amit eddig nem ismertem, de most különösen nagy hatással volt rám, és sok mindent megmozgatott bennem. Mert a reményről szól, arról, hogy "minden lépésnél van tovább"... Ebben az évben számomra ez volt a húsvéti üzenet. Hiszen mi másról szólna a Húsvét, és az azt követő időszak , ha nem erről, ha nem a reményről, és arról, hogy megyünk a " Nincsből a Van felé"... Túl- és átlátni mindig azon, ami van, ami megfoghatóan létezik.

        

Vidám társaság

Múlt héten készültek ezek a kedves, vidám plüss figurák és a babák is. Nagyon megtetszett a sokféle színű, puha bébiplüss anyag - főleg, hogy Budapesten " beszabadultam" egy olyan boltba, ahol elképesztő mennyiségű, és színárnyalatú  plüss kapható.

                                         Egy kis pimasz fickó....

                                                   Adj egy csókot!
                                            

                                                  Inkább te...

                                                             Csakazértse....

                                                    Mégis inkább a barátság

Kacor király és a többiek

Legutóbbi szakkörös foglalkozáson ujjbábokat készítettünk a gyerekekkel. Nagy siker volt és mondhatom, hogy igazán kedves figurák születtek. A bábokat varrtuk és ragasztottuk, és a végén még  arra is jutott időnk, hogy rögtönözve eljátsszuk a mesét.
Először, mint ahogy az illik megterveztük a bábokat:

Aztán elkészítettük:

Győr 2011

Idén is megmérettetem magam Győrben, az Országos ( vagy nemzetközi?) Babakészítő Versenyen , sőt Lídia lányom is kedvet kapott hozzá, így ő is készített versenyrevalót. Ebben az évben a mese, mesék világa a téma, úgyhogy biztosan nagyon izgalmas lesz a kiállítás, hiszen egy ilyen gondolatkör igencsak megmozgatja a babakészítők fantáziáját ( legalábbis én így gondolom).
Nemrég olvastuk a gyerekekkel esténként az Óz, a csodák csodája című történetet, és annyira megtetszett, hogy elkészítettem  Dorothy-t, Totó kutyust, és az ezüstcipőt. Ezzel neveztem a versenyre, és még néhány korábbi munkámmal. Lídia pedig nemez madárkákat készített, amiket gyöngyös láncra fűztünk fel. Sajnos ez nem fog látszani a fotókon, mert természetesen szállítás előtti este lettünk készen vele, így nem tudtam rendesen lefotózni. Ha hazatér majd pótolom...
Lídia madarai...

Ez pedig Dorothy. A kezdetektől...

Falusi lakodalmas

Még a böjt beköszönte előtt a szakkörös lányaimmal fakanálbábokat készítettünk, méghozzá  egy falusi lakodalom szereplőit. Nagyon tetszett nekik, hiszen ezt a bábtípust viszonylag könnyű elkészíteni és mozgatni. Bár így is két alkalom kellett hozzá, hogy befejezzük - hiszen varrás, ragasztás is van benne, de a második alkalommal már  díszleteket is készítettünk hozzá. Sajnos azokat még nem sikerült lefotóznom, de majd pótolom. Közben persze arról is beszélgettünk, hogy régen a farsangi időszakban, még a böjt és a tavaszi munkálatok megkezdése előtt tartották a lakodalmakat, hiszen később már nem lett volna rá idejük. Szerintem szép lehetett, hogy mindennek megvolt a maga ideje, az emberi élet így könnyebben belesimulhatott a nagy Egészbe, az ősi rendbe.
Ezek a mintadarabok, amiket én készítettem:

Ezeket pedig a gyerekek tervezték, varrták, ragasztották. Ugye milyen ügyesek?