2010. december 28., kedd

Leltár

Év vége van. A nagy számvetések és a nagy ígéretek, fogadalmak ideje. Őszintén szólva  ( bár értem az apropóját), különösképpen ilyenkor sem előre, sem visszafelé tekintgetni nem szoktam. Az, hogy most mégis megteszem , abból adódik, hogy számomra ez az év, illetve az utóbbi néhány hónap  a változás jegyében telt el. Az áttekintés, előre és vissza már nem  most kezdődött, hanem sokkal régebben. Nagyon sok minden megváltozott körülöttem és bennem, és van ami  már nem része az életemnek, ami azelőtt az volt. Ebben a helyzetben újra kell fogalmazódnia az embernek, rejtett tartalékait, álmait elővenni és nekivágni az előtte álló útnak, mint a mesehősök ( sokszor csak néhány hamuba sült pogácsával). És valóban úgy történik minden , mint a mesében: az embernek fogalma sincs, hogy merre induljon,, mivel, kivel kell megküzdenie, mi vár rá ezen az úton. Megy, mendegél, aztán találkozik ezzel is, azzal is és nagyon gyakran ezek a találkozások adnak erőt a továbbiakhoz, vagy éppen lehetőséget arra, hogy a helyes úton maradjunk. Egyik mesehős aztán így jár, másik meg amúgy. Én mindenesetre - még az út elején járva -elmondhatom, hogy még soha ennyi jószándék, segítő akarat, biztatás és megerősítés nem nyilvánult meg  irányomban, mint az elmúlt időszakban. Ez jó, és kimondhatatlanul hálás vagyok érte...

 Születtem itt és itt
Ekkor és ekkor
Gyermek voltam 
Vadszőlős udvaron
Napban, sárban
Hóban, szélben
Árkot ugrottam
Onnan felrepültem
Felhő szélére ültem
Lázadtam
Féltem
Szerettem
Hittem
Fekete jelmezt vettem
Bújtam üvegkalitkába
Onnan az égre lestem
 - hiába-
A kalitka megrepedt
Született új szerep.
Ekkor és ekkor
Itt és itt.
Újra születek.
( Leltár)

2010. december 24., péntek

Karácsonyi üdvözlet

Ezzel a gyönyörű imádsággal kívánok mindenkinek áldott ünnepeket és reményteli boldog új évet!

Akarok bízni benned, Uram,
Segíts túlhajózni az ismertből 
Az ismeretlenbe.
Adj hitet elhagyni a régi utakat
és új utakat törni, Veled.
Eldöntöttem, hogy bízok Benned,
Minden bizonytalanságban.
Benned akarok hinni a jövőm felől
Fejezetről, fejezetre,
Míg végére nem érsz a történetnek.
Erősíts meg áldásoddal,
Készíts fel a feladatra!
Taníts meg úgy élni,
hogy lássam az örökkévalóságot.
Hangold lelkem a menny zenéjére.
                 ( Brendon éneke  486-575)

2010. december 17., péntek

Egy kis gasztroajándék , és más karácsonyi meglepetés

Idén nem készítettem (még) házi bon-bon-t, most inkább a kandírozott narancs és citrom kipróbálása mellett döntöttem. Nem volt túl bonyolult elkészíteni, inkább csak időigényes, türelemjáték. A citromok nem sikerültek túl jól, valószínűleg túl vékonyra szeleteltem, így nagyon kiszáradtak
A vaníliás cukor  még ennyire sem igényel jártasságot a gasztronómiában, csupán valódi vanília szükséges hozzá és némi cukor. Én egy rúd vaníliát apró darabokra törtem és egy kis cukorral - kávédarálóban- megőröltem, aztán ezt hozzákevertem a többi cukorhoz, és még egy rudat tettem hozzá( egyszer élünk alapon)- ezt már egészben.





A fotókról csak annyit, hogy rájöttem milyen nehéz mesterség is az ételfotózás. Ahhoz, hogy jól nézzen ki, és még étvágygerjesztő is legyen, nem kis szaktudás szükséges. Amivel én nem rendelkezem... Ezért ilyenek, amilyenek.
Más... Az utóbbi napokban hógömböket ( vagy valami hasonlókat, hiszen egyik sem gömb) gyártottam. Nagyon élvezetes elfoglaltság, és a gyerekek is belelkesültek. Szükséges hozzá néhány csinos kisméretű lekváros, vagy szószos, mézes üveg, megtisztítva mindentől, ami lekaparható róla, apró porcelán, műanyag, illetve egyéb vízálló figura, tömítős, vízálló ragasztó ( ezt már belehet szerezni hobbiboltokban), jó minőségű csillámpor, babaolaj, vagy sima víz. Illetve akrilfesték, ha az üveg kupakját be akarjuk festeni.
Az elkészítés roppant egyszerű: először a figurát bele kell ragasztani az üveg kupakjába és várni, amig megszárad.Utána az üveget fel kell tölteni babaolajjal, vagy vízzel ( szerintem a babaolaj jobb, mert szebben hullik benne a " hó"). Nem szabad teljesen csurig tölteni az üveget, mert, ha rátesszük a kupakot, túl fog folyni az olaj. A feltöltött üvegbe beleszórjuk a csillámport ( ebből tényleg jobba drágább, jobb minőségűt választani, mert különben összeragad, összeáll). Utána be kell ragasztózni az üveg száját, illetve a kupak belső oldalát, és rá kell csavarni az üvegre. Érdemes megvárni, amíg megszárad, mert félő, hogy nem tud megragadni a ragasztó, ha nedvesség éri. különben ez a legnehezebb része, mert az ember alig várja, hogy kipróbálhassa.
Nekem volt egy ilyenem gyerekkoromban, mindig ott tartottuk a kredenc üveges részében. Nem puccos üvegből készült, csak műanyagból, engem viszont teljesen elvarázsolt. Volt benne egy kis erdő, meg piroska és a farkas, és ha megráztam havazott. sajnos egy idő után elpárolgott a  benne levő folyadék - valószínűleg leesett és egy picit megrepedt valahol.
Íme...



2010. december 15., szerda

Hogy Nils Holgersson útra kelhessen


Nem, ez még nem a karácsonyi libavacsora előkészülete, hanem a vágyakozó, repülni vágyó Márton lúd.Régebben varrtam egy Nils Holgersson babát,- amit sajnos nem tudok bemutatni, mert már nem az én tulajdonomban van - az ő párja lesz ez a jól megtermett liba.
Egy kis filozófia... Az jutott eszembe- tényleg csak most, hogy leültem írni,- hogy ez a mókás figura, mesehős mennyire hasonlít hozzánk ( vagy mi hozzá) :  néha esetlenek vagyunk, földhözragadtak mégis folyton repülni vágyunk. Mindenesetre neki sikerült... Talán csak próbálkozni kell...
((Mindez csak annak szól, aki azonosulni tud vele, egyébként csak morfondíroztam, és ahogy lenni szokott, magamból indultam ki))

2010. december 10., péntek

Ujjbábok, "bővülő család", karácsonyi apróságok

Nagyjából erről szeretnék szólni, leginkább képekben.
Elsőként tehát az ujjbábokról. Sajnos mire elkészültek teljesen beesteledett, így nem sikerültek túl jól a róluk készült fotók.Az esti fényviszonyokban teljesen megváltoztak a színek, és mivel sietnem kellett, a beállítások is másként alakultak, mint ahogy elképzeltem. A tanulság az, hogy sokkal több időt kell szánni a fotózásra, és, ha lehet nappali fényviszonyok között.Hát, íme, ennyit tudtam kihozni belőle!





A második cím alatt- mielőtt bárki félreértené- a babacsaládról van szó. Igazság szerint ez volt a végleges " állapot, de mivel a pici baba később lett lefotózva, lemaradt az előző bejegyzésről.


Ma pedig vásárra vittem néhány manó, angyalka, mackó, baba bőrét. Még nem tudom milyen sikerrel, de azt tudom, hogy az én szívem fájt némelyikért.











2010. december 5., vasárnap

Mikulásváró

Óriási hajrában ugyan, de elkészült a babacsalád!!! Egy jókora babaház lakói lesznek, remélem a gyerekek örömére.
Ezen kívül még ujjbábokat is varrtam ( szintén a Mikulás zsákjába), amiket hamarosan szintén feltöltök.








2010. november 23., kedd

Adventre készülve

A napokban elkészült két nemezbaba, már az advent és karácsony jegyében. Az első Mária tavaly készült a betlehemi kiállításra Budapestre, idén pedig "megkapta" a párját, Józsefet is. Igy együtt átköltöznek a református oviba (Debrecen), ahol a gyerekek készítenek hozzájuk állatkákat.




A másik Máriát pedig egy nagyon kedves ismerősöm kérésére készítettem. Számomra ezekkel a munkákkal egy ideje már kezdetét vette a karácsonyi várakozás...

2010. október 22., péntek

Ami szép, az szép

Az idő, a percek, az arcok, a szavak elhagynak bennünket. A tárgyak nem tesznek ilyet. Mindig megőriznek nekünk egy percet, egy arcot, egy szót, egy érintést. És sosem felejtenek.
Hamvas Béla írja egy helyen: "nem feladni a szépet, keresztülvinni az élet minden vonalán: "legyen szép az ember ruhája, legyen szép a háza, legyen szép,amit gondol, s akkor szép, amit alkot, és szép,ahogy él."
Azaz miért ne lehetne szép mindaz,ami körülvesz minket nap , mint nap,amivel dolgozunk,ami a kezünk ügyébe kerül.Azt hiszem mi, mai emberek elfeledkeztünk erről. Szeretjük a praktikusságot, a könnyen kezelhetőséget, a tömegárut, de nem nagyon szeretünk kötődni már a  használati tárgyainkhoz. Sőt kifejezetten úgy gyártjuk, hogy , ha már elhasználódott el lehessen dobni, el lehessen felejteni. A régiek még nem így gondolkoztak. Aki tárgyat készített beleadta szívét, lelkét, hogy szép legyen, jó legyen, aki pedig vett valamit egy életre vásárolt, úgy, hogy az még az unokájának is kedvére és hasznára legyen. Ezért jó ránézni egy régi tárgyra, megfogni, érezni annak a lelkületét aki készítette és, azét, aki birtokolta. Vajon a mi gyerekeinknek mi marad hátra? PET palackok, elektronikus hulladékok, műanyag használati tárgyak? És mit mesélnek ezek majd rólunk?
Egyébként ezek a legújabb kincseim, csak olyan filléres apróságok: egy csomag gombostű, és némi cérna...

2010. október 2., szombat

Október


Beléptünk az elmúlás időszakába.Szeptemberben az ember  reménykedik, hogy nincs még vége a hosszú, meleg  nappaloknak,  a nyárnak, a fiatalság idejének. Most meg elborzadva gondolunk a sötét és hideg hónapokra, ami ránk vár. Pedig előtte még mindent beragyog az aranyszínű őszi nap, előtte még minden megszínesedik, lángba borul, beérik.Múlandóság és örökkévalóság találkozik ekkor. Talán pontosan azért olyan felemelően szépek a koraőszi napok, mert mert mindkettőhöz közük van- mint mindennek, ami szép.
Azt hiszem ilyen lehet a mennyország is. Mint egy októberi, napos délelőtt. Megterített asztal a lugasban. Gyermek a homokdombon. Tisztára mosott színes üvegek.Pilinszkysen "egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy" csendje. A valóságon túli valóság illúziója. Szépség és mozdulatlanság. Arany ragyogás. Gloria Dei.

2010. szeptember 27., hétfő

Tavasz az őszben





Tudom, hogy normális esetben ezek a kis virágtündérek ilyenkor már inkább elbújnak, hogy átvészeljék a hosszú, hideg, és sötét időszakot, ami ránk következik, most azonban küldetésük van. Egy ovis csoportnak kell örömet szerezniük a születésnapokon. Remélem sikerül majd nekik!!!