Beléptünk az elmúlás időszakába.Szeptemberben az ember reménykedik, hogy nincs még vége a hosszú, meleg nappaloknak, a nyárnak, a fiatalság idejének. Most meg elborzadva gondolunk a sötét és hideg hónapokra, ami ránk vár. Pedig előtte még mindent beragyog az aranyszínű őszi nap, előtte még minden megszínesedik, lángba borul, beérik.Múlandóság és örökkévalóság találkozik ekkor. Talán pontosan azért olyan felemelően szépek a koraőszi napok, mert mert mindkettőhöz közük van- mint mindennek, ami szép.
Azt hiszem ilyen lehet a mennyország is. Mint egy októberi, napos délelőtt. Megterített asztal a lugasban. Gyermek a homokdombon. Tisztára mosott színes üvegek.Pilinszkysen "egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy" csendje. A valóságon túli valóság illúziója. Szépség és mozdulatlanság. Arany ragyogás. Gloria Dei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése