2010. december 28., kedd

Leltár

Év vége van. A nagy számvetések és a nagy ígéretek, fogadalmak ideje. Őszintén szólva  ( bár értem az apropóját), különösképpen ilyenkor sem előre, sem visszafelé tekintgetni nem szoktam. Az, hogy most mégis megteszem , abból adódik, hogy számomra ez az év, illetve az utóbbi néhány hónap  a változás jegyében telt el. Az áttekintés, előre és vissza már nem  most kezdődött, hanem sokkal régebben. Nagyon sok minden megváltozott körülöttem és bennem, és van ami  már nem része az életemnek, ami azelőtt az volt. Ebben a helyzetben újra kell fogalmazódnia az embernek, rejtett tartalékait, álmait elővenni és nekivágni az előtte álló útnak, mint a mesehősök ( sokszor csak néhány hamuba sült pogácsával). És valóban úgy történik minden , mint a mesében: az embernek fogalma sincs, hogy merre induljon,, mivel, kivel kell megküzdenie, mi vár rá ezen az úton. Megy, mendegél, aztán találkozik ezzel is, azzal is és nagyon gyakran ezek a találkozások adnak erőt a továbbiakhoz, vagy éppen lehetőséget arra, hogy a helyes úton maradjunk. Egyik mesehős aztán így jár, másik meg amúgy. Én mindenesetre - még az út elején járva -elmondhatom, hogy még soha ennyi jószándék, segítő akarat, biztatás és megerősítés nem nyilvánult meg  irányomban, mint az elmúlt időszakban. Ez jó, és kimondhatatlanul hálás vagyok érte...

 Születtem itt és itt
Ekkor és ekkor
Gyermek voltam 
Vadszőlős udvaron
Napban, sárban
Hóban, szélben
Árkot ugrottam
Onnan felrepültem
Felhő szélére ültem
Lázadtam
Féltem
Szerettem
Hittem
Fekete jelmezt vettem
Bújtam üvegkalitkába
Onnan az égre lestem
 - hiába-
A kalitka megrepedt
Született új szerep.
Ekkor és ekkor
Itt és itt.
Újra születek.
( Leltár)

1 megjegyzés:

ancifalatkai írta...

Kukkants be a blogomra,ha lesz időd. Vár egy kis meglepi! :)