Adventre készülve

A napokban elkészült két nemezbaba, már az advent és karácsony jegyében. Az első Mária tavaly készült a betlehemi kiállításra Budapestre, idén pedig "megkapta" a párját, Józsefet is. Igy együtt átköltöznek a református oviba (Debrecen), ahol a gyerekek készítenek hozzájuk állatkákat.

A másik Máriát pedig egy nagyon kedves ismerősöm kérésére készítettem. Számomra ezekkel a munkákkal egy ideje már kezdetét vette a karácsonyi várakozás...

Ami szép, az szép

Az idő, a percek, az arcok, a szavak elhagynak bennünket. A tárgyak nem tesznek ilyet. Mindig megőriznek nekünk egy percet, egy arcot, egy szót, egy érintést. És sosem felejtenek.

Hamvas Béla írja egy helyen: "nem feladni a szépet, keresztülvinni az élet minden vonalán: "legyen szép az ember ruhája, legyen szép a háza, legyen szép,amit gondol, s akkor szép, amit alkot, és szép,ahogy él."

Azaz miért ne lehetne szép mindaz,ami körülvesz minket nap , mint nap,amivel dolgozunk,ami a kezünk ügyébe kerül.Azt hiszem mi, mai emberek elfeledkeztünk erről. Szeretjük a praktikusságot, a könnyen kezelhetőséget, a tömegárut, de nem nagyon szeretünk kötődni már a  használati tárgyainkhoz. Sőt kifejezetten úgy gyártjuk, hogy , ha már elhasználódott el lehessen dobni, el lehessen felejteni. A régiek még nem így gondolkoztak. Aki tárgyat készített beleadta szívét, lelkét, hogy szép legyen, jó legyen, aki pedig vett valamit egy életre vásárolt, úgy, hogy az még az unokájának is kedvére és hasznára legyen. Ezért jó ránézni egy régi tárgyra, megfogni, érezni annak a lelkületét aki készítette és, azét, aki birtokolta. Vajon a mi gyerekeinknek mi marad hátra? PET palackok, elektronikus hulladékok, műanyag használati tárgyak? És mit mesélnek ezek majd rólunk?

Egyébként ezek a legújabb kincseim, csak olyan filléres apróságok: egy csomag gombostű, és némi cérna...

Október

Beléptünk az elmúlás időszakába.Szeptemberben az ember  reménykedik, hogy nincs még vége a hosszú, meleg  nappaloknak,  a nyárnak, a fiatalság idejének. Most meg elborzadva gondolunk a sötét és hideg hónapokra, ami ránk vár. Pedig előtte még mindent beragyog az aranyszínű őszi nap, előtte még minden megszínesedik, lángba borul, beérik.Múlandóság és örökkévalóság találkozik ekkor. Talán pontosan azért olyan felemelően szépek a koraőszi napok, mert mert mindkettőhöz közük van- mint mindennek, ami szép.

Azt hiszem ilyen lehet a mennyország is. Mint egy októberi, napos délelőtt. Megterített asztal a lugasban. Gyermek a homokdombon. Tisztára mosott színes üvegek.Pilinszkysen "egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy" csendje. A valóságon túli valóság illúziója. Szépség és mozdulatlanság. Arany ragyogás. Gloria Dei.

Tavasz az őszben

Tudom, hogy normális esetben ezek a kis virágtündérek ilyenkor már inkább elbújnak, hogy átvészeljék a hosszú, hideg, és sötét időszakot, ami ránk következik, most azonban küldetésük van. Egy ovis csoportnak kell örömet szerezniük a születésnapokon. Remélem sikerül majd nekik!!!

Kezdet

Régi tanulság, hogy az életben valaminek a lezárása, egyúttal valaminek a kezdetét is jelenti. Az, hogy minden változik ( pantha rei), szintén mindennapi tapasztalat, de ősi tudás, filozófiai igazság is. Hiszen az is változás, ami kívülről nem látszik, amit talán meg sem tudunk szavakkal fogalmazni, csupán érezzük: azt, hogy , hogyan változunk a hétköznapi benyomások, terhek, örömök hatására, hogyan  formálnak bennünket a felénk jövő, vagy tőlünk induló szavak, gondolatok.Ezek többnyire csak apró karcolatok, lenyomatok , rések az életünkön, amelyek csak fokozatosan repesztik szét a megszokott burkot.

Van azonban olyan változás is, ami áradásként seper el mindent, ami régi, és ott állunk egy teljesen új kezdet előtt. Ilyen időszak van most az én életemben is, és talán ennek a része ( remélem, hogy nem elhanyagolható) az is, hogy ilyen formán beléptem a virtuális világba.Mindenekelőtt köszönettel tartozom azoknak, akik bíztatásukkal és tényleges segítségükkel elindítottak  az önkifejezésnek ezen az útján. Szóval Jutka és Anett (www.ancifalatkai.wordpress.com) Köszönöm!!!!