2010. december 17., péntek

Egy kis gasztroajándék , és más karácsonyi meglepetés

Idén nem készítettem (még) házi bon-bon-t, most inkább a kandírozott narancs és citrom kipróbálása mellett döntöttem. Nem volt túl bonyolult elkészíteni, inkább csak időigényes, türelemjáték. A citromok nem sikerültek túl jól, valószínűleg túl vékonyra szeleteltem, így nagyon kiszáradtak
A vaníliás cukor  még ennyire sem igényel jártasságot a gasztronómiában, csupán valódi vanília szükséges hozzá és némi cukor. Én egy rúd vaníliát apró darabokra törtem és egy kis cukorral - kávédarálóban- megőröltem, aztán ezt hozzákevertem a többi cukorhoz, és még egy rudat tettem hozzá( egyszer élünk alapon)- ezt már egészben.





A fotókról csak annyit, hogy rájöttem milyen nehéz mesterség is az ételfotózás. Ahhoz, hogy jól nézzen ki, és még étvágygerjesztő is legyen, nem kis szaktudás szükséges. Amivel én nem rendelkezem... Ezért ilyenek, amilyenek.
Más... Az utóbbi napokban hógömböket ( vagy valami hasonlókat, hiszen egyik sem gömb) gyártottam. Nagyon élvezetes elfoglaltság, és a gyerekek is belelkesültek. Szükséges hozzá néhány csinos kisméretű lekváros, vagy szószos, mézes üveg, megtisztítva mindentől, ami lekaparható róla, apró porcelán, műanyag, illetve egyéb vízálló figura, tömítős, vízálló ragasztó ( ezt már belehet szerezni hobbiboltokban), jó minőségű csillámpor, babaolaj, vagy sima víz. Illetve akrilfesték, ha az üveg kupakját be akarjuk festeni.
Az elkészítés roppant egyszerű: először a figurát bele kell ragasztani az üveg kupakjába és várni, amig megszárad.Utána az üveget fel kell tölteni babaolajjal, vagy vízzel ( szerintem a babaolaj jobb, mert szebben hullik benne a " hó"). Nem szabad teljesen csurig tölteni az üveget, mert, ha rátesszük a kupakot, túl fog folyni az olaj. A feltöltött üvegbe beleszórjuk a csillámport ( ebből tényleg jobba drágább, jobb minőségűt választani, mert különben összeragad, összeáll). Utána be kell ragasztózni az üveg száját, illetve a kupak belső oldalát, és rá kell csavarni az üvegre. Érdemes megvárni, amíg megszárad, mert félő, hogy nem tud megragadni a ragasztó, ha nedvesség éri. különben ez a legnehezebb része, mert az ember alig várja, hogy kipróbálhassa.
Nekem volt egy ilyenem gyerekkoromban, mindig ott tartottuk a kredenc üveges részében. Nem puccos üvegből készült, csak műanyagból, engem viszont teljesen elvarázsolt. Volt benne egy kis erdő, meg piroska és a farkas, és ha megráztam havazott. sajnos egy idő után elpárolgott a  benne levő folyadék - valószínűleg leesett és egy picit megrepedt valahol.
Íme...



Nincsenek megjegyzések: